te meg én mint Dirac delta függvény
olyan elvágólag vagyok boldog veled:
egy pontban végtelen a többi nulla
de ez most itt egy másik pont lehet
te meg én mint elgombolt kardigán
jó lenne ha nem lenne egészen rossz
ha nem lenne minden félrecsúszva
ha összeérne a hosszal a hossz
ha nem kéne varrni mégis új ruhát…
ha egy kicsit több jogom volna rád
mint lenni sorsodnak alkatrésze…!
ma a meleg sört egyedül iszom
ma a hiányod folyékony iszony
ma nem nézek a fiunk szemébe
Elgombolt szonett
2014.02.13. 14:11Címkék: vers szonett
A bejegyzés trackback címe:
https://rebelle.blog.hu/api/trackback/id/tr75812667
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.