épp harmincéves lettem én,
és vár még kétszáz vélemény,
amit
ma itt

meg kéne írnom sebtiben,
de kedvem hozzá semmilyen
– heló,
meló!

és írnom kéne doktorit,
mert megfogadtam sokszor itt:
idén
biz' én

megvédem most már, végre meg!
– hátha emelné fényemet…
(hiú
hülye!)

s lehetnék egyszer bármi más
(tűzoltó nem, ez nem vitás):
– decens
docens

…

s lehetnék felnőtt is talán
de sok-sok projekt várna rám,
család-
barát:

– egy láv mí! tendert írni ki,
és férjhez menni, iszkiri,
szerel-
mesen

lenni példás családanya,
kötni, míg fő a tarhonya,
s kazal
pacal

hétvégén futni s jógázni
és nem a lábam lógázni
(vacak
pocak)

– de mi vagyok: csak habókos,
tétova, bolondos ciho-
lógus
mókus

se szép, se csúf nő, átlagos,
és hű szerető, ám dacos;
szeszély-
veszély!

szülőnek karcos néhanap,
ki fáradt, morog, hajba kap:
anya-
banya

ki lézerkardtól elterül
ha Yoda lesújt, és belül
örök
kölök