Vádolom

 2017.10.19. 23:18

Tulajdonképpen írhatnék arról a "fortélyos félelemről", amit - nem tudok máshogy fogalmazni - rendkívül ügyesen, kíméletlen tudatossággal építettek fel az elmúlt évek során, és ami a mindennapok védhető részévé emelte az autóabroncsok kiszúrását, az ablakok kővel behajítását, az életveszélyes fenyegetést, az utcán leköpést, a balesetnek maszkírozott gyilkossági kísérletet. Arról a művészi vénával és hidegvérrel megkomponált "fortélyos félelemről", ami az egészen kicsi gyerekek életébe is beszivárog - gyerekpszichológusként nem ritkán (egyre gyakrabban) találkozom olyan kiskamaszokkal, kisiskolásokkal, sőt óvodásokkal, akiknek az obskúrus és homályos, már-már mitológiai szörnnyé nagyított migráns kísért rémálmaikban; akiknek zsigeri félelmeit, szorongásos tüneteit át- meg átszövik a hónuk alatt gépkarabélyt, cipőikben pokolgépet rejtegető bevándorlók ördögi képe.

Írhatnék erről is, és fontos lenne írni róla, mert a kár, ahogy látom, már akkora, amit nagyon nehéz visszafordítani  - egész generációnyi gyerek lelkében, fantáziáiban; hogy a rettegést legitimizáló "felnőtt" viselkedési mintákról ne is beszéljünk.
De másról akarok most írni. Mert a menekültválság nem fekete és nem fehér, hanem sokkal árnyaltabb, összetettebb, mint ahogy a mindennapok indulat fűtötte kontextusaiban hajlamosak vagy egyáltalán képesek vagyunk gondolkodni róla. Mert igenis szükség van az Európába áramló embertömeg ellenőrzésére, nyomon követésére, igenis valós veszély, hogy a jobb, vagy egyáltalán élhető élet reményében útra kelő segélykérők között remekül megbújhatnak, a tömegbe olvadhatnak azok is, akik valós fenyegetést hordoznak. Ránk is.
Csakhogy. A terrorszervezetek, tudható, minden fronton folyamatos, rejtett építkezést folytatnak. Az internet erre gyakorlatilag korlátlan lehetőséget ad. A módszer nem túlságosan bonyolult, és rendkívül hatékony: ezek a szervezetek kémprogramok segítségével figyelik a potenciális jelöltek online aktivitását, keresési előzményeit, levelezéseit, posztjait. (Ha kicsit odafigyelünk rá, milyen reklámokkal bombáz minket például a Facebook, némi hátborzongással kell belátnunk, hogy szinte teljes személyiségprofilunk felrajzolható néhány napi-heti internetes tevékenységünk alapján.) Ha a kiszemelt megfelelőnek tűnik a beszervezéshez - hajlítható, radikalizálhatónak látszik, és kellőképpen perifériás helyzetű -, megtörténik a kapcsolatfelvétel, elindul a toborzás következő fázisa. Azt írtam: kellőképpen perifériás helyzetű - ez talán fontosabb, mint maga a vallásos elköteleződés. A nyájban elfoglalt peremhelyzet tesz a ragadozók legjobb prédájává. Nem egy olyan esetről hallani, amikor az iszlámhoz alapvetően nem kötődő, ízig-vérig európai származású fiatalok indulnak el a radikalizálódás útján, s válnak akár öngyilkos merénylőkké is. (Amiképpen Magyarországról is nekiindultak már, hogy csatlakozzanak az iszlám államhoz.) Ezek a fiatalok általában problémás, széthullott családokból származnak, baráti kapcsolataik alig vagy egyáltalán nincsenek, nem ritkán közösségből kirekesztettek, kortársak által bántalmazottak. Többségük kétségbeesetten keresi a kapcsolódási pontokat az életében - olyan ideológiát, csoportot, szektát, bármit, amelyben a közösség részének érezheti magát, ahol fontos szerephez juthat, ahol elismerik a tevékenységét. Ezt - és az általában mindemellett fortyogó haragot, keserűséget - aknázzák ki mesterien a terrorszervezetek. Nem véletlenül kerülnek ki terrorcselekmények elkövetői nagy számban másod-, harmadgenerációs bevándorlók közül, akiknek eredeti kultúrájukhoz kevés, vagy nincsen már kötődésük, szüleik választott országában pedig valami okból marginalizálódtak, nem sikerült meggyökeresedniük. (Fontos megjegyezni, hogy a másod-, harmadgenerációs bevándorlóknak is csupán statisztikailag elenyésző töredéke végzi öngyilkos merénylőként, mint ahogy nem minden iskolában kiközösített európai csatlakozik az Iszlám Államhoz, de ez kétségkívül lehet egyféle kockázati faktor.)
Ami most történik, és történik mindennap, akár címlapra kerül, akár nem valamely megnyilvánulása, az az, hogy a hozzánk érkező, környezetünkben, térségünkben letelepedő menekülteknek, és talán még inkább az ő alakuló személyiségű vagy még meg sem született gyermekeinek veszik el a jövőjét. Mert úgy fognak felnőni, hogy még a számukra segítséget nyújtók, őket otthonukba befogadók is páriává válnak. Mert kisgyermekkoruktól úgy szocializálódnak, hogy gyanakvás, ellenségesség, rettegés veszi őket körül új környezetükben. Hogy a velük egykorú, ide született kortársak rémálmaiban ők kísértenek. És ezáltal válnak majd peremhelyzetűvé a nyájban, ezáltal válnak kiváló célpontjaikká mindazoknak, akik az elszigetelt, "gyenge láncszemekre", frusztrált és dühös fiatalokra vadásznak. Ha 5-10 éven belül csupán egy közülük úgy dönt, hogy lángba borít maga körül mindent, az azoknak a lelkén fog száradni, akik démont csináltak belőlük. Ezzel a nemzetbiztonsági kockázattal vádolok minden plakátragasztó kezet és minden szépen szóló hamis prófétát, aki védelmet kínál, de csupán rettegést szül.

A bejegyzés trackback címe:

https://rebelle.blog.hu/api/trackback/id/tr4913034112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása