Fiam Playmobil-katalógust lapozgat.

- Anya, nézd, kalózhajó! Annyira jó! Én szeretnék ilyet... Veszünk nekem egy ilyet?
- Nem.
- De miért nem?
- Mert 20-30 ezer forintnál olcsóbban nem kapod meg.
- És annyi pénzed nincs?
- Éppenséggel van... de ha megveszem belőle, akkor két hónapig nem eszel a suliban. Vagy nem mész kórustáborba meg aikidózni szeptemberben.
Ezen elmerengünk, szomorkodás csendben. 
- Viszont... azt hiszem, maradt még spatulánk a babaház után... Mit gondolsz?
- Megcsinálod, anya? Csináld meg, lécci!
- Legalábbis megpróbálom.

....

Ilyen lett. A törzs nagy része kartonalapra ragasztott spatulákból készült, a vitorlák dekorgumiból vannak, a kötélzet kenderzsinegből, illetve gyümölcshálóból, az árbocok papírtörlő-gurigából és hurkapálcából, az árbockosár egy keményebb papírgurigából (talán konferenciára vittem benne egyszer posztert) és annak a kupakjaiból, a forgatható kormánykerék borosdugók közé ékelt fakarikákból és fogpiszkálókból, a vasmacska és az árbockosáron ülő papagáj maradék zsugorfóliából, a csiga, amire a horgonykötél fel van tekerve, cérnaspulniból készült. A hajó farában, a kormánykeréktől jobbra van egy felnyitható csapóajtó, ami a hajó gyomrába vezet. Amit be kellett hozzá szerezni, mert nem volt itthon (elég): egy tubus folyékony ragasztó, egy üveg ragasztólakk; összesen durván 1200 Ft. Elkészítési idő: 2 nap. A legénység toborzása folyamatban.