Úgy kezdődött, hogy elolvastam Marcinak Vacskamati virágját. Nem emlékszem, valaha is hallottam-e már ekkorákat kacarászni egy mesén. Aztán jött a Gyere haza, Mikkamaka! (jót paráztunk a pomogácsoktól), a Maminti, a kicsi zöld tündér, A bárányfelhő-bodorító és a többiek. Az egész Négyszögletű Kerek Erdő. Én pedig közben valahogy elkészítettem Nagy Zoárdot (fenyőt rég akartam, és most ő volt a fejemben). Marcinak tetszett, és innen nem volt megállás: jött Bruckner Szigfrid, Aromo, Dömdödöm, Ló Szerafin, Szörnyeteg Lajos, Mikkamakka, Vacskamati, Maminti. Közben ismeretségi körben komoly viták dúltak, mert egyesek kultúrsokként élték meg, hogy Vacskamati lány (kevés a támpont, de ha figyelmesen olvassuk, valóban... egyébként ő alapvetően Macska Vathy, vagyis Vathy Zsuzsa, Lázár Ervin felesége).
Még csak a csapat egy része volt kész, Marci máris birtokba vette a figurákat. Mikkamakka készítése közben komoly játék folyt:
Aromo: Jaj, Nagy Zoárd megszúrt!
Nagy Zoárd: Nem is, te vén nyúl!
Aromo: Mi?? Ki a vén nyúl?! Nesze!
Ló Szerafin: Ne veszekedjetek! Hol van Mikkamakka? Tegyen igazságot!
Többiek: Hol van? Nincs sehol! Meg Szörnyeteg Lajos, meg Maminti se!
Ló Szerafin: Mikkamakkát éppen lakkozza egy óriás...
Többiek: Micsoda?! Mentsük meg!
Aromo: De hát minket is belakkoztak...
Ló Szerafin: Engem biztos nem!
Aromo: De igen, mindannyiunkat! Ceruzából meg dugóból vagyunk...
Többiek: Nem igaz! Hazugság! Mentsük meg Mikkamakkát!
Ló Szerafin: Nagy Zoárd, dobáld meg tűlevéllel az óriást!
Mikkamakka: Ne bántsátok! Egész érdekes érzés ez a lakk... Olyan vagyok, mint akit behavaztak...
Végül elkészült az egész társaság: ceruzacsonkokból, parafa dugóból, filcből és néhány söröskupakból. Íme:
Ezek persze az én megoldásaim. Marciéval sem feltétlenül esnek egybe, ahogyan azt meg is örökítette:
"Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor meg miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha."
(Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő)