Gyere haza, Mikkamakka!

 2015.05.25. 20:30

Úgy kezdődött, hogy elolvastam Marcinak Vacskamati virágját. Nem emlékszem, valaha is hallottam-e már ekkorákat kacarászni egy mesén. Aztán jött a Gyere haza, Mikkamaka! (jót paráztunk a pomogácsoktól), a Maminti, a kicsi zöld tündér, A bárányfelhő-bodorító és a többiek. Az egész Négyszögletű Kerek Erdő. Én pedig közben valahogy elkészítettem Nagy Zoárdot (fenyőt rég akartam, és most ő volt a fejemben). Marcinak tetszett, és innen nem volt megállás: jött Bruckner Szigfrid, Aromo, Dömdödöm, Ló Szerafin, Szörnyeteg Lajos, Mikkamakka, Vacskamati, Maminti. Közben ismeretségi körben komoly viták dúltak, mert egyesek kultúrsokként élték meg, hogy Vacskamati lány (kevés a támpont, de ha figyelmesen olvassuk, valóban... egyébként ő alapvetően Macska Vathy, vagyis Vathy Zsuzsa, Lázár Ervin felesége).

Még csak a csapat egy része volt kész, Marci máris birtokba vette a figurákat. Mikkamakka készítése közben komoly játék folyt:

Aromo: Jaj, Nagy Zoárd megszúrt!
Nagy Zoárd: Nem is, te vén nyúl!
Aromo: Mi?? Ki a vén nyúl?! Nesze!
Ló Szerafin: Ne veszekedjetek! Hol van Mikkamakka? Tegyen igazságot!
Többiek: Hol van? Nincs sehol! Meg Szörnyeteg Lajos, meg Maminti se!
Ló Szerafin: Mikkamakkát éppen lakkozza egy óriás...
Többiek: Micsoda?! Mentsük meg!
Aromo: De hát minket is belakkoztak...
Ló Szerafin: Engem biztos nem!
Aromo: De igen, mindannyiunkat! Ceruzából meg dugóból vagyunk...
Többiek: Nem igaz! Hazugság! Mentsük meg Mikkamakkát!
Ló Szerafin: Nagy Zoárd, dobáld meg tűlevéllel az óriást!
Mikkamakka: Ne bántsátok! Egész érdekes érzés ez a lakk... Olyan vagyok, mint akit behavaztak...

Végül elkészült az egész társaság: ceruzacsonkokból, parafa dugóból, filcből és néhány söröskupakból. Íme:

11011719_10206330298552358_6349344404026903995_n.jpg

Ezek persze az én megoldásaim. Marciéval sem feltétlenül esnek egybe, ahogyan azt meg is örökítette:

 10672317_10206331201014919_3706979907337438669_n.jpg

 

"Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor meg miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha."

 

(Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő)

https://www.facebook.com/pages/ReBelle-m%C5%B1helynaplova/281304622007597?fref=nf

Címkék: filc parafa dugó recycling söröskupak Mikkamakka ceruzacsonk Bruckner Szigfrid Lázár Ervin Dömdödöm Vacskamati Négyszögletű Kerek Erdő Ló Szerafin Maminti Aromo Szörnyeteg Lajos Nagy Zoárd

A bejegyzés trackback címe:

https://rebelle.blog.hu/api/trackback/id/tr807490704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása