A mai bejegyzésemet a fiam tevékenykedésének szánom, és nem elsősorban azért, mert semmi időm nincsen jelenleg bármit is létrehozni, hanem mert irgalmatlanul büszke vagyok rá.

Múlt hétvégén a szegedi Tabán Családsegítő által rendezett családi napon garázdálkodtunk, és lufival felpakolva értünk haza. A Pepi bohóc által csavargatott lufikutyából előbb egér lett, majd ma este végleg beadta a kulcsot. Marci nem rendült meg, hanem hozta a hosszúkás lufidarabkát, hogy akkor abból most csináljunk valamit. (Ez nála egy különösen kedvelt riszájkling: készített már szétdurrant lufiból plüss Micimackónak esőkabátot is.) Én éppen a hallgatóimnak fogalmaztam köremailt, emiatt nem kötött le egészen a kreatív kihívás: javasoltam, hogy talán oldja meg egyedül... Megtette. Először is közölte, hogy a hosszúkás, szottyos gumidarabból szükségképpen farok lesz. Ezután választott hozzá gazdaállatot: tigrist fog készíteni. Kért és kapott egy darab papírt, és mindenekelőtt megtervezte a lényt (bal felső sarokban farok külön lerajzolva).

Ezután egy ép, kerek lufira felskiccelte a vadállat fejét, majd egy újabb papírlap becsíkozásával megalkotta a hasát. Ezen a ponton kaptam annyi szerepet, hogy amikor szólt, le kellett szaggatnom egy-egy darab celluxot (előző napi munkálkodása során - amikor egy földgömb-rajzát applikálta lufira, hogy 3D-s legyen - a celluxtépővel elvágta az ujját; most van benne egy egészséges óvatosság). Ezekkel rögzítette a lufira a hasat, majd a hasra a papírból kivágott karokat-lábakat, végül az ihletadó farkat.

A tigris ajándék apának, de a tervrajzot nekem adta.

Tigris! Tigris! éjszakánk erdejében sárga láng, ez a négyéves kéz szabta rád... hát... hm. :D :D :D Majdnem.