Ott tartottunk, hogy megvan a pajzs a fakard mellé, és fiam megpedzette, hogy rostélyos lovagi sisakot szeretne. Beláttam, hogy harmincéves korom előtt egész biztosan nem lesz most annyi időm, hogy meghorgoljam az egyébként nagyon döfi sisak-sapkát neki, úgyhogy rögtön elkezdtem alternatívákon töprengeni. És jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat... de kivitelezhető egy sem, bár a szekér haladt. És aztán jött a felismerés, hogy mi is lenne az egyedül helyes, szépen megvalósítható, mutatósnak ígérkező megoldás! Persze, hogy papírmasé sisak! Úgyhogy fújtam Marci-fej méret lufit... és... és itt jönne, hogy szépen újrahasznosítottam a háztartásban fellelhető valamennyi sajtóterméket. De nem. Mert újság nincs a lakásban, néhány Buci Macin meg az én Franciaországban gyűjtögetett napilapjaimon kívül, de akármelyikhez nyúlnék, valamelyikünk sikítana fájdalmában... - Úgyhogy a projektnek áldozatául esett durván 10 darab papír zsebkendő, amiket ragasztólakkal pancsoltam fel a lufira. Megszáradás után lufit lemészároltam, papírmasszát sisakformára vágtam, és akrillal festettem. Rostély kedvéért feláldoztam egy újabb lufit, száradást követően azt is "kimanikűröztem" szép ablakosra, majd festettem. Utána az egész hóbelevancra ment egy újabb lakkréteg. (Ki hitte volna, hogy ennyi zsebkendő kellő mennyiségű lakkal, akrilfestékkel, majd újabb adag lakkal a tetején ilyen masszív képződményt eredményez?? Én nem.) Végül hátul, a búbra madártollat applikáltam, mert hát anélkül nem lehet. Élni se. Na.
Fakardot stílszerűen sisakkal azonos ezüstmetálra festettük. És íme a hercegem, fejin a papírzsepi sisakkal:
Tádámmm!! Jöhetnek a sárkányok! Isten hozzád, édes hölgyem! Marci vitéz messze vágtat.
(FB-oldal: https://www.facebook.com/pages/ReBelle-m%C5%B1helynaplova/281304622007597?ref=ts&fref=ts)