Fiam Szegeden, a nándorfehérvári emléknapon harcolta ki az első fakardját, és nem sokkal később Budán, a Mesterségek Ünnepén vette neki keresztanyja a másodikat. Azóta kardozunk.

Az egyik ütközet után Marci láthatóan eltöprengett, majd megkérdezte:

- Anya, csinálsz nekem páncélt? Ilyen kézben fogósat...

- Pajzsra gondolsz?

- Igeeen! Pajzsra. Csinálsz nekem?

- Lehet róla szó, de először választanod kell egy címerállatot, amit ráfesthetünk.

- Jó! Tudod, mi legyen? Legyen zsiráf! Vagy az... túl hosszú...?

- Hosszúnak hosszú, de csinálhatunk neki hosszú pajzsot.

- Ne, akkor inkább legyen oroszlán.

Így lett Marci címerállata oroszlán, amivel csak egyet bírtam érteni - apja is naaaagyon Oroszlán, és én Marcira is szívesen gondolok mint Kisoroszlánra...

Kacatosdobozban találtam egy díszes fémgombot, azon keresztülfűztem egy gatyagumidarabot, majd az egészet fa óraszámlapon hurkoltam át. Akrilfestékkel festettem a számlapra a címerállatot, tetejére ragasztólakk került. Íme:

Az észbontóan komplikált szimbolika feloldása: Márton, mert Márton, és fagyi, mert az a jele.

Szőr Márton nagyon örült neki!!! Viszont szinte azonnal bejelentette az igényét sisakra rostéllyal és lóra... :P

(Ha egyszer nagyon unatkozom - haha -, talán meghorgolom ezt: http://www.incrediblethings.com/style-and-gear/crocheted-medieval-knights-helmet/)